4 történet, látszólag nincs sok összefüggés, de azért a végén kiderül, hogy van!
1.számú történet
Rövid ma reggeli párbeszéd a boltban. Éppen sorban állok. A pénztáros beszélget a sorban előttem álló vevővel, miközben üti be a tételeket. Arról, hogy mennyire unja már, és mennyire várja a nyugdíjas kort, amihez még 3 éve van neki hátra. A vevő kontráz. Hogy hát milyen gyorsan telik az idő, és így 40 év felett már tényleg csak vissza kell számolni. De amúgy neki is mennyire elege van a melóból.
Ekkor sorra kerülök, de a pénztáros folytatja, nekem mondja tovább, hogy milyen rettenetes élete van neki.
Panasz-kultúrában élünk, ezt mondogatom már 10 éve legalább, és rendkívüli módon káros, amit ezek az emberek csinálnak.
Mit lehet nekik mondani? Valamit reagálnom kellett.
Mondom: “-Hát olyan melót kell csinálni, amit az ember élvez, és nem is tűnik munkának, akkor nincs ilyen gond.”
Mire a pénztáros (kifogás #1):
“-HÁT IGEN, DE… amikor az embernek mindene fáj..?!”
Én: “-Oka lehet annak is.”
Pénztáros (kifogás #2):
“-HÁT EZ AZÉRT VAN, MERT nem a tükör előtt töltöttem az elmúlt 30 évet!”
(Meg is sértődhetnék, ha magamra venném, de én ezt inkább bóknak fogom fel! Ezek szerint én szebb vagyok, mint ő. Szerinte. Jelzem, szerintem is. Meg valószínűleg úgy gondolja, hogy nekem semmi bajom soha, meg talán nem is dolgozom annyit, mint ő. Elmosolyodom. Amúgy napi 12 órát “dolgozom”, hétvégén is, például blogot írok, csak ugyebár ezt játéknak érzem és imádom. De nem szólalok meg. Erős késztetésemet, hogy a pszichoszomatika rejtelmeit uszkve másfél órában kifejtsem, visszafogom.)
És a pénztárosból tovább dől a panasz, hogy mi minden és hol (mindenütt) fáj neki, már meg se hallom, fizetek, megyek. Máskülönben túlsúlyos is ez a mi pénztáros nénink, de nem erről akarok írni most, hanem a kifogásokról.
Ja, ő nem tudta, hogy én orvos vagyok, és nekem amúgy is szoktak panaszkodni alapból. De attól még rosszul bírom. A panasz-energiát, úgy értem, tehát védem magam ellene. Olyan panaszkodással nincs problémám, amire tudom a megoldást, elmondom, megcsinálják, és megoldódik a gond. Na de ez a parttalan áradat, aminek… mi is az értelme? Ja, igen, tudom! Azért csinálja, mert azt gondolja, hogy legalább akkor figyel rá valaki. Mivel nem kap semmi odafigyelést gyerekkorától kezdve, vagyis egészen pontosan a szeretethiány, na igen…
Figyeled a szavakat, ahogyan ezek a mondatok kezdődnek? Igen, de… Ez azért van, mert… Neeeem, kisanyám, ez azért van, mert így állsz hozzá a saját életedhez, de minek is magyarázzam? Hallanám a falra hányt borsó kopogását.
2. számú történet
Brian Tracy-től tanultam (ő úgy kb. 50 éve kutatja a siker pszichológiáját, lehet, hogy tud valamit):
csak 2 féle motivációból csinálnak az emberek bármit: vagy a félelem, vagy a szeretet vezérli őket. Ez a kettő létezik. Minden más csak magyarázat.
1.Hogy mi minden miatt lehet félni, és ez hogyan fejlődik ki, azt múltkor leírtam ITT.
A félelem pedig 2 alaptípusra osztható fel.
1.a Lehet félni attól, hogy szűkösség van. Ez amúgy a közgazdaságtan alap-tétele, a javakból szűkösség van, és az elosztásért megy a csata.
Nincs elég valamiből. Nem jut. Pénzből, munkából, kajából, megfelelő munkatársból, kapcsolatokból, normális emberekből(!), időből.
Igen ám, de ha erre koncentrálok, ide fókuszálom a figyelmemet, energiát adok ennek a gondolatnak, akkor bizony még többet vonzok magamhoz a vacakságból. Írhatnám, hogy a sz@rból. Jól el lehet benne tapicskolni napestig.
Ezért nagyon tudatosan, és a tudatalatti kipucolásával szükséges áttérni a bőség- gondolkodásra. Erre való a bőség- meditációm, amit teljesen ingyen, ajándékba oda is adok Neked. Csak ha szeretnéd. Innen letölthető, de autóban ne hallgasd inkább, kérlek, mert csukott szemmel nem fogsz odatalálni, ahova indultál, amúgy hasznos.
1.b Lehet félni attól, hogy én ezt nem érdemlem meg! Ilyenkor jön az, hogy szabotálom a saját sikeremet, haladásomat. De ez csak tünet! Halogatok, kifogást keresek, külső körülményeket nevezek meg mentségül. És persze panaszkodom megállás nélkül. Mint a pénztáros. A negyedik történet is erről fog szólni, az már egy fogyis történet.
Ellenszere: “IGENIS jár nekem!” Mindannyiunknak jár, arra születtünk, hogy a küldetésünknek megfelelően megkapjunk mindent, ami ahhoz kell, hogy azt teljesítsük.
Miért van ez? Ennek gyökere az önbecsülés hiánya. Ha azt érzed, Te erre nem vagy érdemes, mert nem jár neked, az bizony egy zsákutca. Mert jár. Jár az egészség, a gazdagság, a jólét, a család, a kiváló társkapcsolat, minden-minden. Világos, hogy ezekért tudatosan dolgozni kell, de attól még jár! Simán abból kifolyólag, hogy embernek születtél.
És nehogy azt hidd, hogy ezt azért írom, mert mindig full rózsaszín az életem és soha semmi megpróbáltatáson nem mentem keresztül, és nem tudom, mi az, és fogalmam nincs, miről beszélek! Hidd el, nagyon is tudom. JAAA, hogy megtanultam nem panaszkodni, az más kérdés!
Önbecsülést növelni? Talán egyetlen módja van: kitűzni a célokat és elérni azokat, önfegyelem gyakorlása által. Hogy megveregethessük a saját vállunkat. De olyan célok kellenek, amelyek igazán motiválóak, úgy értem, amire nagyon-nagyon vágyunk, égő vággyal. Lehet, hogy Neked utoljára gyerekkorodban volt ilyen égő vágyad?
2. Amikor szeretetből ered egy késztetés, akkor égő vágyat érzek, belső indíttatást, meg akarom csinálni. Magamért. Ha akadályoznak, ha nem megfelelőek a körülmények, akkor is, annak ellenére is meg akarom csinálni. Ez az égő vágy.
Közelítek ahhoz, amit mondani szeretnék, a sárospataki INSUMED orvosunk, Dr. Ilyés Gabriella írt egy rövid kis gondolatmenetet, legyen ez a
3.számú történet:
Fontos !! Az Insumed orvosi diétaterápia egy szigorúan ellenőrzött táplálkozási és testösszetétel-elemzéssel, orvosi felelősség mellett alkalmazott anyagcsere-stabilizálás-fogyás…de csakis abban az esetben, ha a páciens hűen-szigorúan követi a tanácsadáson megbeszélteket…ha ettől eltér- lazít-nem tartja a megbeszélt teendőket…nem vállalhatom az orvosi felelősséget…én nem élhetek más helyett..!!! A vállalt feladat 50%-át neki kell teljesíteni…egyébként vége…időpazarlás mindkét fél részéről….A több évtizedes tapasztalat Európában azt igazolja, hogy csak ott nincs eredmény, ahol a páciens komolytalan, “vaj van a fején”….(bocsánatot kérek a kifejezésért…)..de orvosi felelősségtudatom és tapasztalatom alapján ez igazolódott…sikertelen fogyás csupán a “céltudatlanok” esetében volt!!
És most jön, amiért ezt az egészet elkezdtem írni, 2 napja ugyanis kaptam egy levelet, és azóta ezen gondolkozom, mi mindent tudnék erre válaszolni. Ez a
4.számú történet:
Kedves Gyöngyi!
Nem hagy nyugodni a dolog, hogy miért állt meg a fogyás, mit csinálhatok rosszul.
Azóta volt egy dokumentált 10 napos böjtöm, ez is saját példa, sőt, most szeptember-októberben is INSUMED-eztem, ami pontosan 36 napig tartott, mert utána elutaztam és nem akartam folytatni. Tehát elmondhatom, hogy ki lehet bírni. És belül dől el, fejben.
Nem, nálunk se cseléd főz, 3 gyereket szoktam etetni, és van stratégiám arra is, ha nem akarok főzni, mert persze lehet rendelni is kaját, de mondjuk az anyukám sütijét azt tényleg fejben kell megoldanom.
De mondhatnám azt is, hogy csak ebben az évben legalább 10 hölgyre emlékszem, akik 85 kg körül indultak és 20 kilót le tudtak fogyni. Mindegyiknek az volt a trükkje, hogy betartotta. Valamint vannak férfiak, akik csodálatos módon szintén kibírják, és nem szenvednek, sőt, sokkal jobban érzik magukat.
Ahogy a tanácsadáson is mondtam Neked, nyugodtan tartsál némi szünetet a diétádban, amikor törekedj nem visszahízni. Úgyis jön a Karácsony. Az igazság az, hogy ha nem azt csinálod, amit kellene, akkor nem lehet azt várni, hogy az történjen, aminek kellene. Ez a Te döntésed, Neked kell meghozni, én nem ragaszkodom hozzá, hogy szenvedj, ha ez Neked nem jó.
Emlékszel, amikor azt mondtam a tanácsadáson, csinálhatnál egy 2 napos böjtöt, rögtön azt reagáltad, hogy “na azt aztán főleg nem lehet megcsinálni!” Hát ezek után nem tudok mit kitalálni, de nem a diétát, mint módszert kellene megváltoztatni, mert nekem nem kell azt bebizonyítanom, hogy ez működik. Ha úgy csinálják, ahogyan kell. Ha magadnak hozol különleges szabályokat, mert kifogásokat keresel, akkor pedig inkább ne csináld. Az égő vággyal van baj. Miért is akarsz fogyni? Miért olyan nagyon fontos ez? Vagy fontos egyáltalán?
Pontosan leírtad, miket csinálsz rosszul, tehát Te is tudod. Nem jó vacsorázgatni. Nem jó az esti tápszer helyett salátát enni. Nem jó az esti tápszert kihagyni, mert úgyis ettem, vagy mert már nem vagyok éhes. De ezt megbeszéltük. Ezek kicsit önámítás jellegű dolgoknak tűnnek nekem, amikben tőlem várnál felmentést, de hát nem azt csinálod, amit mondok. Mi alól mentselek fel? Ha nem tudod ezt csinálni, én nem kötelezlek rá, és semmi szükség rá, hogy szenvedj, tényleg.
KÉRLEK, HOZD MEG A DÖNTÉST!
A legnagyobb szeretettel gondolok Rád, azért tűnök szigorúnak, ha most ez fájt, elnézést kérek! Gyöngyi
Költözés:
A blog átköltözött egy új oldalra, kérlek látogass meg a legfrissebb tartalmakért ide kattintva:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: